Sziasztok<3 Meghoztam az első részt!:D Remélem tetszik.
,,Meghalni kéne, de nem lehet,,
Szánalom.Ez az egyetlen szó ami le tudja írni az életemet. Egyetlen barátom van aki drogozik, tetkós, és már ült börtönben. Egy kávézóban dolgozom, ahol a főnököm úgy beszél velem mint egy kutyával. Az emberek lenéznek. Nincsenek szüleim, se testvéreim. Egyedül vagyok. Az egyetlen 'mulatságos' elfoglaltságom a fotózás. Csak akkor érzem azt hogy önmagam vagyok.Hogy nem érdekel más véleménye....
Hajnali egy óra van, mindenki a párjával van vagy otthon alszik. Én meg itt ülök egyedül az egyik metróállomásnál. Várom az egyik metrót ugyanis elmegyek. Nem tudom hogy kihez, vagy hova. Csak megyek az orrom után. Magam mögött akarok hagyni mindent. Bevallom, egyedül a legjobb barátom fog hiányozni, Jack. Ahogy így gondolkoztam, megjött a metró. Felálltam és a bőröndjeimmel elindultam 'az új élet kezdete járgány' felé. Én így hívom mostantól a metrót. Amikor már az ajtók előtt voltam hátra néztem és feltettem magamnak a kérdést. 'Megéri-e?' Nem. Nem éri meg hisz attól hogy elutazok nem leszek boldogabb. Ugyanúgy egyedül leszek.Tehát haza indultam hogy kicsit pihenjek, ugyanis eléggé elfáradtam. Fogtam egy taxit, megmondtam a címet és már úton voltam. Útközben felhívtam Jacket, hogy elmondjam neki a sztorit. Hívtam vagy 3x de nem veszi fel. Tuti hogy megint elkapták a rendőrök...
Holnap szombat van így hát nem kell bemennem dolgozni, de egy fotózásra mennem kell ugyanis Palvin Barbit kell majd fotóznom. Otthon elővettem a naplómat és elkezdtem írni.
'Kedves naplóm!
A mai nap elakartam menni innen, ugyanis egy új életre vágytam. Mikor a metró előtt álltam, egy olyan érzést éreztem amit még sohasem éreztem.Azt éreztem hogy nekem ez az élet szinte tökéletes. Én ezt az egyedüli életformát megszoktam. És akkor jöttem rá hogy a legfontosabb dolog az életemben az Jack. Utálom az életem, de mégis szeretem..
xx Cara♥'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése