-Hogy kiket?-kérdeztem ijedten.
-A One Direction-t. Talán nem szereted őket?-kérdezte a munkatársam.
-Öhm.. Nem arról van szó.
-Akkor miről?
-Hagyjuk.-mondtam.-És mikor jönnek?
-10 perc múlva.
Mikor ezt kimondta berohantam az öltözőmbe, és csak sírtam. Nem, nem azért mert nem szeretem őket, hanem azért mert az egyikőjüket ismerem...
~Már esteledett de mi még mindig a házam melletti játszótér egyik padján ültünk és beszélgettünk. Már vagy félórája otthon kellene lennem de nem érdekel. Ha kell akkor egész nap itt ülnék vele.Ha kell akkor itt halok meg vele.
-Szeretlek.-mondta és megcsókolt.
Bárcsak örökké tartana ez a pillanat.
Miután elváltunk, megszólaltam.
-Itt akarok maradni veled.
-Nem lehet..Haza kell menned, mert már így is halott vagy apád szemében.
-Nem érdekel. Úgyis megbékél!-mondtam kicsit idegesen.
-Menj haza! Ígérem holnap este is eljövök érted.
-Ígéred?
-Igen.-felelte mosolyogva, majd megcsókolt aznap utoljára.
Mikor hazaértem apa aludt.Ekkor azt éreztem hogy ez az én napom.Levettem a cipőt és elraktam. Már majdnem elindultam a konyhába, hogy igyak,de lépéseket hallottam, így hát berohantam az előszobába, leültem a fotelbe, és bekapcsoltam a tévét mintha már réges-régen itt ültem volna.Apa lejött.
-Mikor jöttél haza kislányom?-kérdezte álmosan.
-Pont időben apa.-mondtam mosolyogva.
-Jólvan.Éhes vagy?
-Igen. Csinálunk valamit vagy rendelünk?-kérdeztem, mert általában rendelni szoktunk.
-Én most arra gondoltam hogy csinálhatnánk valamit.-mondta.
-Oké. Lasagne (lazannya) jó lesz?
-Tökéletes.Van itthon minden hozzávaló?
-Megnézem.-mondtam.
Felálltam, kikapcsoltam a tv-t és indultam a konyhába. Egy kis keresgélés után megtaláltam minden hozzávalót. Aput behívtam és elkezdtünk ügyeskedni.Nagyon sokat nevettünk, de végén elkészült. Megterítettem, miközben apa ki szedte az ételt.Miközben ettünk, mindenről szó esett. Köztük a fiúmról is.
-Mivan a sráccal?-kérdezte apa.
-Milyen sráccal?-kérdeztem, de közben pontosan tudtam hogy kiről beszél.
-Tudod te azt.
-Ja hogy vele? Minden rendben.
-Jólvan de mégegyszer mondom hogy ha egyszer is összetöri az én kicsi lányom szívét, megverem és bevetem a malacok közé.-mondta ingerülten.
Ekkor jött egy sms. Elmentem a telefonomért és megnéztem ki írt.Harold írt. Gyorsan dobogott a szívem,mikor elolvastam a nevét. Megnyitottam a levelet és ez állt benne:
'Kedves egyetlen szerelmem!
Kiderült hogy nagyon messzire elköltözünk így nem tudjuk folytatni kapcsolatunkat.
Sajnálom.Szeretlek.
Harry xx~
Erre a 16évesi emlékezetemre emlékeztem vissza ebbe a 10 percbe.
-Cara, itt a 1D-szólt be a munkatársam.
-Jólvan megyek!-mondtam és megtöröltem a szemem.
Mikor kimentem rögtön körül néztem hogy hol vannak. Mikor megláttam őket, rögtön Harry szemébe néztem aki annyira meglepődött hogy kiejtette azt a szendvicset a kezéből amit evett.
Hirtelen elkezdtek közeledni.
-Szia. Mi vagyunk a One Direction.-mondták.
-Te meg biztos Cara vagy.-mondta Zayn.
-Igen Cara vagyok sziasztok.-mondtam kicsit bátortalanul.
Miután bemutatkoztak, Harry berángatott az öltözőmbe.
-Te..Hogy..Mi...Úristen.-dadogott Harry.Én csak mosolyogtam.
-Te nagyon megvááltoztál.-folytatta és megakart volna csókolni de én nem engedtem.
-Ne Harry, nem!-tiltakoztam.
-Miért nem?-kérdezte zavarodottan.
-Mert alig tudtalak így is elfelejteni.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése